
Emlékeznek még arra a sztereotipikus megközelítésre, hogy Londonban nem csak az angolok modora lehet kissé hűvös, időjárásukra gondolva is azonnal, irgalom nélkül társítunk esernyőt és gumicsizmát a szigetország fővárosához? Az csak a véletlen (és kicsit a turisták műve), hogy mégis itt kapni a legdivatosabb, minőségi gumicsizma darabokat, és a legtöbb ruházati bolt a bejárathoz közel mindjárt a praktikusan összecsukható esernyőket kínálja először.
Harsány színek, vidám piknikezők, cseresznyefavirágok, nárciszok, tulipánok, utcai falatozók és régi viktoriánus pubok, szikrázó parki tavak és káprázatos kirakatdíszletek?
Pedig a városban kevesebb eső esik, mint sok más európai nagyvárosban, és mérsékelt óceáni éghajlatának köszönhetően ritkán fordul elő kánikula vagy fagypont alatti hőmérséklet!
Sokat tapasztalt utazók szerint a nyári szezon mellett mindenképp érdemes legalább egyszer visszatérni a tavaszi és őszi hónapokban, amikor kevés szerencsével ugyanolyan napsütésben vagy enyhe időben lehet részünk, mégis merőben más oldaláról ismerhetjük meg az amúgy is rendkívül nyüzsgő és sokszínű várost. A lakosság száma az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen emelkedett, és olyan ikonikus, modern építészeti jelképek alakítják a jelenlegi városképét, mint az Uborka, Szilánk és Távirányító (és a legutóbbi hírek szerint hamarosan elkezdik a Tulipán építését). Beépítettségének köszönhetően a város kiválóan raktározza hőt, így Londonban mindig kicsit melegebb van, mint a gyakran szeles, óceánparti településeken. Ezért bátran nekivághatunk a városnak, az enyhe idő mellett csodálatos angol kertek és élénkzöld gyep fogja lépteinket szegélyezni!
Mindenképp ejtsük útba a szinte vadon növő nárciszoktól mesebeli ligetté változó St. James Parkot szabadon totyogó pelikánjaival, a tulipánágyásokkal körbevett Buckingham Palotát, és a St. Paul katedrális fenséges fehér kupoláját, ahol a belógó, cseresznyefavirágtól dús ágak művészi háttérül szolgálhatnak fotóinkon!
A város egyébként kiválóan bejárható a néhány percenként közlekedő metróval, ahol az egyes állomásoknak – például Westminster, Canary Wharf, Tottenham Court Road - is külön karakterük van, de rengeteg megálló gyalogosan is áthidalható. Covent Garden és Piccadilly takaros kis kávézóival vár bennünket egy csésze earl grey teára – szigorúan tejjel -, ha már sikerült betelnünk a fenséges Regent és Oxford Street divatos és gyönyörű kirakatkompozícióinak látványával! Hamisítatlan élmény a piros emeletes buszokkal bevenni a szűk kanyarokat, és a londoniak pontosan tudják, hogy több járat igazi városnéző útvonalon halad keresztül.
Ezért érdemes a belvárostól kissé távolabb eső területeket is felderíteni. A filmekből ismerős Notthing Hill szívében található The Churchill Arms pub, mely tavasszal mutatja legszebb arcát, a népszerű kocsmát ugyanis kívülről beborítják a dúsan burjánzó növények és virágos cserepek. Chelsea dúsgazdag városrészében pedig igazi felüdülés a séta, a lila akáccal benőtt, apró téglás angol rezidenciák hihetetlen látványt nyújtanak, néhány utca pedig kifejezetten fagyi színben pompázó házairól híresült el (például a Bywater Street vagy a Portobello Road).
Az ellenkező irányban, a Greenwich Park dombjáról varázslatos kilátásunk nyílik a girbe-gurba Temzére, a „Királynő Házára” és a Tengerészeti Akadémiára, a cseresznyefák alkotta soron pedig rózsaszín virágszirmok hullanak alá. Ha kellőképp felkészülünk magvakkal, előfordul, hogy egyszerre több irányból (esetleg a nyugati és keleti féltekéről egyaránt) száguldanak felénk a félszelíd szürke mókusok! Ha megéheznénk, a hétvégén számtalan nemzet konyhájából kóstolhatunk utcai csemegéket a hangulatos kis pavilonok alkotta piacon, a Greenwich Marketen. Határozottan érdemes kipróbálni az angol sajttortát (nekünk a málnás-pisztáciás a kedvencünk), a thai zöld curryt, vagy a frissen készült, ínycsiklandozóan illatozó töltött empanadast.